Home
 

Könyvtárhasználati ismeretek

 Könyvtárak
 
A könyvtár fogalma, a könyvtári rendszer, könyvtártípusok
 
A könyvtár fogalma
A könyvtár a görög eredetű bibliotéka szóból ered.
Meghatározott szempontok szerint összeválogatott, megőrzésre, olvasásra, kutatásra, tájékozódásra szántfeltárt és rendszerezett dokumentum-gyűjtemény, valamint ennek befogadására alkalmas épület, személyzet és berendezés.
 
Könyvtári rendszer
Az országban megtalálható könyvtárak rendszert alkotnak azért, hogy :
·  az információ bárki számára szabadon hozzáférhető legyen (demokratikus alapelv),
·  egymás szolgáltatásait hatékonyan kiegészítsék.
A könyvtári rendszer működésének fő vonásait jogszabály írja elő.
Az együttműködés legismertebb formái:
·  a könyvtárközi kölcsönzés (ODR = Országos Dokumentum-ellátási Rendszer:   lelőhely-adatbázis és dokumentum kölcsönzés http://odr.lib.klte.hu; ) és
·  közös katalógusok építése, az adatfelvétel központosítása, az adatok egységes kezelése, pl. Magyar Országos Közös Katalógus www.oszk.hu
 
Könyvtártípusok
Napjainkban a könyvtár célja illetve funkciója szerint az alábbi könyvtártípusokat különböztetjük meg:
· Nemzeti könyvtár 
Feladata, hogy egy adott nemzetről vagy annak nyelvén megjelentetett minden dokumentumot beszerezzen és feldolgozzon. A magyar nemzeti könyvtár az Országos Széchényi Könyvtár. Az OSZK[1] teljességre törekedve gyűjt minden Magyarországon megjelent művet, a külföldön megjelent magyar nyelvű dokumentumokat, és mindent ami Magyarországról bármilyen nyelven megjelenik. Kötelespéldány joggal rendelkezik. Gyűjteményét elsősorban helybenhasználat útján biztosítja. Feladatai közé tartozik a nemzeti bibliográfia készítése, az országos könyvtári munka koordinálásaTematikus szakrészlegei: Színháztörténeti Tár, Könyvtártudományi Szakkönyvtár, Történeti Interjúk Tára.
· Közkönyvtár
Ide tartoznak a megyei, városi és községi könyvtárak. Ezeket az intézményeket a helyi önkormányzatok tartják fenn. Széleskörű lakossági igényeket elégítenek ki: tanulás, művelődés, szórakozás, közhasznú információk szolgáltatása, Internet használat, rendezvények szervezése. Helyismereti információkért is ezekhez a könyvtárakhoz fordulhatunk.
Megyei könyvtárunk: VFMK (www.vfmk.hu ),
városi könyvtárunk: Hild Viktor Városi Könyvtár.
· Szakkönyvtár  Napjainkban a szakkönyvtárak feladata egy – egy szakterület vagy tudományág szakirodalmi és információs igényeinek kielégítése.
A szakkönyvtári szolgáltatások jellemzője a teljesség, a gyorsaság, a pontosság, a felhasználó igényeinek minél teljesebb megfelelés (témafigyelés, irodalomkutatás). Olvasói köre kutatókból, szakemberekből áll.
A szakkönyvtárakon belül további típusokat különböztetünk meg, pl.: országos szakkönyvtárak (Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár, az MTA Könyvtára, Hadtörténeti Intézet Könyvtára, stb.), kutatóintézeti könyvtárak (pl. KFKI Könyvtára, stb.) vállalati szakkönyvtárak.
· Felsőoktatási könyvtárak A felsőoktatási könyvtár legfontosabb feladata az oktatómunka támogatása, ami a hallgatók tananyaggal való ellátását és az oktatók szakirodalmi ellátását is jelenti. Nagyobb felsőoktatási könyvtárak részt vállalnak a szakkönyvtári ellátásból, vagy éppen a nemzeti könyvtár feladataiból is pl. a Debreceni Egyetem Könyvtára működteti az ODR-t.
A felsőoktatási könyvtárak fajtáiegyetemi-főiskolai központi könyvtár, kari könyvtár, tanszéki könyvtár.
· Iskolai könyvtár  
tanulók és a tanárok számára biztosítja az iskolai munkához szükséges irodalmat és információkat. A csoportos és egyéni tanulás színhelye.
Itt történik a könyv- és könyvtárhasználati ismeretek elsajátítása. Általános iskolai, középiskolai és kollégiumi könyvtárakat különböztetünk meg.
 
 
A típusok egymástól nem függetlenek, hanem egymást segítő, könyvtári hálózatot alkotnak (iskolai könyvtárak hálózata, közművelődési könyvtárak hálózata stb.).
  
A könyvtárak tipizálásának alapja lehet az is, hogy milyen mértékben fogadja be az olvasókat?
Hozzáférhetőség szerint megkülönböztetünk :
·  nyilvános és
·  korlátozottan nyilvános könyvtárakat.
Nyilvános könyvtárak pl.:
· a közművelődési könyvtárak,
· a szakkönyvtárak,
korlátozottan nyilvánosak:
· az iskolai és a
· felsőoktatási könyvtárak.
Digitális könyvtár – hagyományos könyvtár
Digitális könyvtár  - a digitális könyvtár nem tekinthető új könyvtártípusnak, inkább a hozzáférés új lehetőségét jelenti.
Lényege, hogy a dokumentumokat elektronikus formában tárolják, s így is használhatók, függetlenül attól, hogy azokat eredetileg is digitális formában készítették-e.
Az elektronikus könyvtár elérhetővé teszi a teljes dokumentumot (szöveg-kép-hang).
Előnye:
· bárhonnan, bármikor hozzáférhető, letölthető, újraformálható, új dokumentumokkal kombinálható.
· számos ember használhatja egyszerre ugyanazt az adatbázist, vagy elektronikus rekordot.
A digitális könyvtár szinonimájaként szokták még használni az elektronikus könyvtárvirtuális könyvtár fogalmakat is.
 
 
Digitális könyvtárak pl. : Verseghy Ferenc Elektronikus Könyvtár (www.vfmk.hu), Magyar Elektronikus Könyvtár (http://mek.oszk.hu)
 
A fizikai valóságukban létező könyvtárakat hagyományos könyvtáraknak nevezzük, függetlenül attól, hogy az automatizálás milyen fokán állnak.
A hagyományos könyvtár zömmel csak a helyben meglévő dokumentumokhoz biztosít hozzáférést. A fejlődés további állomása, hogy egyre több dokumentumot digitalizálnak.
 
Eligazodás a könyvtárban – Eligazodás a könyvtári térben
A könyvtár különböző feladataihoz különböző, úgynevezett funkcionális terek tartoznak. A funkcionális tereket bútorokkal, térelválasztó elemekkel, a dokumentumok elkülönítésével különböztetik meg. Az így elválasztott terek az olvasók igényeinek megfelelően más és más könyvtári szolgáltatásokat nyújtanak. (Kis könyvtárakban nem különülnek el látványosan ezek a terek.)
Legfontosabb terek a könyvtárban:
·  Ellenőrzési, kölcsönzési pont (kölcsönzőpult) - a könyvtár bejáratához közel található. Itt történik az olvasók beírása, a könyvek kiadása, visszavétele, kölcsönzési határidő meghosszabbítása, az olvasó tájékoztatása a könyvtár használatáról, szabályairól stb.
· Folyóirat-olvasó – a könyvtárban jól elkülönített rész, ahol a friss (kurrens) folyóiratok, napilapok és azok bekötött korábbi évfolyamai olvashatók.
· Szabadpolcos könyvkiválasztó övezet – a könyvtári állomány azon részének a helye, amelyhez az olvasó mindenféle korlátozás nélkül, szabadon hozzáférhet. A dokumentumok elhelyezése nyitott polcokon (szabadpolcon) történik.
Ebben a térben helyezik el a könyvkiválasztást segítő katalógusokat (újabban olvasói terminálokat) is. Nagy könyvtárakban csak az állomány egy részét tudják a szabadpolcos övezetben elhelyezni, a dokumentumok másik része zárt raktárban található.
· Multimédia övezet – a nem nyomtatott dokumentumokat és a használatukhoz szükséges eszközöket helyezik el ebben a térben.
· Olvasóterem – a helyben olvasás számára fenntartott, olvasóasztalokkal és más, az olvasást, kutatást segítő eszközökkel felszerelt helyiség. Működtetnek a könyvtárak általános olvasótermeket és egy-egy témára szakosodott kutatószobákat is.
Az olvasótermekben található az adott könyvtár kézikönyvtára, elhelyezhetnek még itt folyóiratokat, katalógusokat is.
 A helyben használható és a kölcsönözhető könyvtári állomány.
A könyvtár raktári rendje
 
A könyvtárban található dokumentumokat, más néven a könyvtári állományt különböző szempontok szerint csoportosíthatjuk.
Tartalmukat tekintve két nagy csoportot különböztetünk meg:
· Ismeretközlő irodalom – a természetről, a társadalomról a művészetekről stb. közölnek ismereteket. Ha szakembereknek, tudományos igénnyel készítették, akkor szakirodalomrólbeszélünk, ha laikusok számára is közérthető művekről van szó akkor ismeretterjesztő irodalomnak nevezzük.
· Szépirodalom – a műélvezetre szánt, művészi igénnyel készült irodalmi alkotásokat soroljuk ide.
Ezek további csoportosítása az irodalmi műfajok szerint történik, pl. vers, regény, elbeszélés, mese, színmű stb.
 
 
Használatuk módját tekintve szintén két csoportot különíthetünk el:
·  Kölcsönözhető állomány (szépirodalom, ismeretközlő irodalom)
·  Helyben használható állomány
Más szempont szerint:
Kézikönyvek (lexikon, enciklopédia, szótár, monográfia, adattár, térkép stb.)
Időszaki kiadványok (hírlap, folyóirat, magazin, évkönyv stb.)
Különgyűjtemények  ( helyismereti, névadóval kapcsolatos, stb.)
 
A könyvek raktári rendje
A könyvtárak raktári rendjüket azonos elvek szerint alakítják ki. Aki az iskolai könyvtárban eligazodik, az a jóval nagyobb közművelődési és szakkönyvtárakban is ügyesen fog tájékozódni.
A raktári rendben való eligazodást az úgynevezett raktári jelzet segíti. A raktári jelzet megtalálható a könyv gerincén és a katalóguscédulán is.
 
A szépirodalmi művek raktári rendje
A szépirodalmi műveket a szerzők nevének betűrendjében helyezik el a polcokon.
A rendezéshez használt jelzet a betűrendi-jel vagy Cutter-jel (Charles Ammi Cutter 1837-1903), amely egy betűből és egy kétjegyű számból áll.
A betű az író nevének kezdőbetűje, a szám pedig a szerzők nevének ábécé szerinti sorrendjében, általában 10-től 99-ig nő.
A betűrendi jel kiválasztásához kész táblázatokat használnak a könyvtárosok.
A szépirodalmi művek raktári jelzete  így csak a betűrendi jelből vagy Cutter-jelből áll.
Pl. B 43   (Samuel Becket: Összes drámái)
Az ismeretközlő művek raktári rendje
Az ismeretközlő műveket elsődlegesen a tartalmuk szerint csoportosítják a polcokon.
A csoportosítás az Egyetemes Tizedes Osztályozás (ETO) alapján történik.
Az ETO rendszert   Melvil Dewey (1851-1931) amerikai könyvtáros osztályozási rendszerét alapul véve alakították ki és napjainkban is folyamatosan fejlesztik. Lényegét tekintve az ETO a könyveket (a tudományterületeket) tíz fő csoportba, azon belül újabb és újabb alcsoportokba sorolja.
A témákhoz a könnyebb áttekinthetőség érdekében számokat rendeltek.
pl. 540 = kémia, 660 = kémiai technológia.
Ezeket a számokat a raktározási rendszerben szakjelzeteknek nevezzük.
A főosztályok (fő témakörök):
                                   0 általános, összefoglaló művek
                                   1 filozófia (lélektan, etika, esztétika)
                                   2 vallás
                                   3 társadalomtudományok
                                   4 üres !
                                   5 természettudományok
                                   6 alkalmazott tudományok, technika (orvostudomány, mezőgazdaság, vegyipar, gépipar stb.)
                                   7 művészetek, sport
                                   8 nyelv- és irodalomtudomány
                                   9 földrajz, életrajz, történelem
A tudományok főosztályai további osztályokból, alosztályokból állnak pl.
                                    51  Matematika
                                   510 Mennyiségtan
                                   511 Számelmélet
 
A könyvek témán belüli további rendezése a szerző nevének betűrendjében történik, a betűrendi jel vagy Cutter-jel segítségével.
Az ismeretközlő művek esetében tehát  a raktári szakjelzet és a betűrendi jel együttese  adja a raktári jelzetet.
Pl.        540                  (Nyilasi János: Általános kémia)
                                                        N 94
 
A könyvtári szolgáltatások
A leggyakoribb könyvtári szolgáltatások:
· helyben olvasás,
· kölcsönzés,
· tájékoztatás a könyvtár állományáról és a könyvtári rendszer működéséről,
· információkeresés, segítségnyújtás az információkereséshez,
· másolatok készítése,
· rendezvények, kiállítások szervezése.
 Könyvtári dokumentumok
 
Fogalma: a dokumentum rögzített információt tartalmazó és az információ átadására szolgáló anyagi objektum.
További jellemzői: önálló szellemi termék, független információegység, melynek célja az információ közlése, a tudás átadása. 
 
A könyvtári gyűjtemény kialakítása és használata szempontjából legfontosabb dokumentumokat az előállításuk módja szerint csoportosítjuk:
  • Nyomtatott
  • Nem nyomtatott (nem nyomdatechnikával készült ) dokumentumok
 A nyomtatott dokumentumok legfontosabb csoportjai
  1. Könyvek
Legrégebbi és legjelentősebb gondolatközlő eszközünk.
Ahhoz, hogy könyvnek nevezhessük, bizonyos formai jegyeknek meg kell felelnie: 48 oldalnál nagyobb terjedelmű, két fedőlapból, valamint a gerincen összeerősített belső lapokból áll, olvasható szöveget és illusztrációt tartalmaz.
Könyvtípusok: gyermekkönyv, ismeretközlő könyv, szépirodalmi könyv, tankönyv.
A könyv formai elemei:        
védőborító füllel (A könyv legfontosabb adatait, figyelemfelhívó illusztrációt, vonalkódot, ISBN számot, valamint a fülszöveget tartalmazza.)
kötéstábla (hasonló mint a védőborító, fülszöveg nélkül.)
gerinc (a könyvtestet összefogó kötésrész és az azt borító szalag, amelyen a kötet szerzőjét, címét esetleg a kiadó emblémáját tüntetik fel.)
könyvtest (legfontosabb részei: védőlap, előzéklap,                                             címlap, a címlap hátoldala = verzó, kolofon[2], további oldalak)
címlapnak kiemelt szerepe van a könyv azonosításában, mivel annak a legfontosabb bibliográfiai adatait is tartalmazza: szerző(k), összeállító(k), cím, alcím, a kiadás, helye, a kiadó neve, a kiadás éve.
Szabványosan leírva pl.:
Homor Tivadar – Mészáros Antal: Az információ és az ember. Szeged. Mozaik, 1999. 144. p.
A könyv tartalmi elemei:      
- fülszöveg  (A védőborító behajtott részein elhelyezett rövid tájékoztatás a könyvről, vagy annak szerzőjéről.)
- tartalomjegyzék ( A könyv elején vagy végén elhelyezett jegyzék, amely a könyv belső címeit és a megfelelő oldalszámot tünteti fel.)
bevezetés (Vázolhatja az írásmű célját, okát, tárgyát, felkeltheti a téma iránti érdeklődést, előkészíthet a mű megértését.)
előszó (A könyv főszövege elé írt rövid bevezetés, amelyben a szerző vagy a kiadó közli személyes mondandóját, köszönetet mond a mű létrehozásában segédkezőknek.
utószó (A szerző, a kiadó, vagy más személy a művel kapcsolatos mondanivalóját adja elő.)
a mű szövege (Fejezetekre, alfejezetekre tagolódhat, melyeket gyakran számoznak is. Az eligazodást élőfejjel is segíthetik.)
illusztráció (A mű egészében elhelyezett kép, fénykép vagy egyéb grafikai ábrázolás.)
jegyzet ( A jegyzetek lehetnek hivatkozások a szövegben felhasznált, esetleg szó szerint idézett irodalomra, vagy lehetnek különböző magyarázatok a jobb érthetőség érdekében.)
irodalomjegyzék (A mű írása során felhasznált munkák felsorolása a mű végén. További tájékozódási lehetőség azok számára, akik többet szeretnének tudni a témáról.)
mutatók (Betűrendes szójegyzékek, amelyek megkönnyítik a mű szövegében való eligazodást. Típusai: névmutató, tárgymutató, földrajzi mutató, időrendi mutató.)
melléklet (Azok a térképek, táblázatok, kisebb füzetek, kották, CD-k, stb., amelyek nincsenek a könyvbe fűzve, attól fizikailag elkülönülnek.)
2. Időszaki kiadványok
Latin szóval periodika.
Időszaki kiadványnak nevezzük a folyamatosan, rendszeresen megjelenő sajtótermékeket, valamint a szabálytalan időközönként megjelenő, nem folyóirat jellegű időszaki kiadványokat.
Az időszaki kiadványok típusai: 
Sajtótermék ( napilap, hetilap, magazin, folyóirat); évkönyvsorozat.
napilapok, hetilapok célja az aktuális politikai, társadalmi eseményekről való gyors tájékoztatás, széles olvasótábor számára (Általában már elektronikus formában is elérhetők).
folyóiratok elsődleges célja, hogy egy adott szakterület legújabb eredményeit közöljék. (Általában már elektronikus formában is elérhetők).
magazinok széles olvasóközönségnek szánt sajtótermékek, szórakoztató és ismeretterjesztő írásokat tartalmaznak, gazdagon illusztrálva.
Az évkönyveket  jellemzően intézmények adják ki az adott időszakban elért eredményeikről.
sorozat  közös sorozatcímmel összefogott, de egyenként tartalmilag zárt egészet alkotó könyvek összefoglaló neve. Külalakra hasonló kiadványok. (pl. Új képes történelem)
 
A sajtótermékek formai elemei:
Fejléc vagy lapfej  (A lap címe, jellege, a megjelenés ideje)
Kolofon  (Szerkesztők, rovatvezetők nevei, a szerkesztőség és a nyomda adatai, a terjesztés módja, a nemzetközi azonosító szám az ISSN)
 
A sajtótermékek tartalmi elemei:
Rovat (Általában azonos jellegű vagy témájú írásokat tartalmaznak. Egyes időszaki kiadványok állandó, mások változó, esetleg ritkán ismétlődő rovatokkal jelennek meg.)
Vezércikk (A napilapok legjelentősebb része, a főoldalon található, és egy-egy aktuális témáról mond véleményt benne a lap vezető munkatársa.)
A nem nyomtatott dokumentumok legfontosabb csoportjai
Az utóbbi évtizedekben a nem nyomtatott dokumentumok széles köre került be a könyvtárakba. Általában jellemző a dokumentumok ezen csoportjára, hogy az információk valamilyen technikai eszköz beiktatásával érhetők el.
Az információ rögzítési módját tekintve lehet fizikai, kémiai, elektromágneses, lézertechnikai és optikai.
Csoportosításuk egy lehetséges módja:
1. Vizuális dokumentumok
Típusai: Mikroformátumú dokumentumok, írásvetítő transzparens, dia, grafika, fénykép, plakát.
2. Auditív dokumentumok
Típusai: Hanglemez, hangkazetta, zenei CD
3.      Audiovizuális dokumentumok
Típusai: Hangosfilm, videofilm
 
4. Számítógéppel olvasható dokumentumok
Típusai: floppy, CD-ROM, zenei CD, DVD.
 
A tájékozódást segítő eszközök
              
Kézikönyvek
A kézikönyv az ismeretek vagy egy szakterület/tudományág egészét rendszerbe foglaló, módszeresen áttekintő, általában nagyobb terjedelmű kiadvány.
A kézikönyveket direkt tájékoztató eszközöknek is nevezzük, mivel használatukkal a felmerült kérdéseinkre közvetlen, direkt válaszokat kapunk.
(A kézikönyvtárban kerülnek elhelyezésre, ahonnan nem kölcsönözhetők.)
 
Típusai:  lexikonok, enciklopédiák, szótárak, adattárak, név- és címjegyzékek, statisztikák, kronológiák, jogszabálygyűjtemények.
  • Lexikon: betűrendes ismerettár.
Szerkezete:
a benne feldolgozott ismereteket a fogalmak, személyek, földrajzi és intézménynevek stb. betűrendjében tárgyalja.
A fogalmat, személyt stb. megnevező első szó a címszó. A címszó után írja le a legfontosabb tudnivalókat.
A címszó és a róla szóló ismertetés együttesen a szócikk.
Segédeszközei:
- rövidítésjegyzék,
élőfej ( az oldal tetején kiemelik az első és az utolsó címszót)
- előszó, használati útmutató
Típusai:
- témája alapján: általános vagy szaklexikon
- terjedelme alapján: kislexikon, ha 4-nél több kötetes akkor nagylexikon
  • Szótárszavak jelentését, értelmezését közlő betűrendes ismerettár.
Szerkezete:      a szavak jelentését, értelmezését a címszavak betűrendjében tárgyalja.
Segédeszközei:
- rövidítésjegyzék,
élőfej (az oldal tetején kiemelik az első és az utolsó címszót)
- előszó, használati útmutató
Típusai:
- témája alapján: általános vagy szakszótár
- terjedelme alapján: kis- és zsebszótár, középszótár, nagyszótár
- nyelv alapján: egynyelvű vagy többnyelvű szótár
  • Enciklopédia: A tudományok összességét, vagy egy szűkebb tudományterületet tárgyal szisztematikus, az adott tudományterület szerkezetének megfelelő elrendezésben.
Szerkezete:
az ismereteket logikai rendben, tartalmi összefüggéseiben tárgyalja
Segédeszközei:
- tartalomjegyzék,
névmutató
- tárgymutató
Típusai:
- téma alapján: általános vagy szakenciklopédia
- terjedelme alapján: egy vagy többkötetes
Mikor mit használjunk?
 
  • Ha szavak jelentését, idegen nyelvi megfelelőjét keressük – szótár.
  • Ha földrajzi és személynevek, intézmények, események, fogalmak stb. megismerése, azokról való rövid, tömör tájékozódás a cél – lexikon.
  • Ha valamely tudományág ismereteiben mélyebben akarunk tájékozódni – enciklopédia, szaklexikon.
  
 Katalógusok
A katalógus a könyvtári állomány feltárásának alapvető eszköze,a dokumentumok különböző szempontok szerinti visszakereshetőségét biztosítja.
Régebben  listák, majd cédulák formájában, újabban számítógépes katalógusként működik.
- A cédulakatalógus arra az ötletre épül, hogy míg egy könyv a fizikai valóságában csak egy helyre kerülhet, addig a róla szóló leírás több példányban előállítható és egy betűrendes cédularendszerben több helyre berakható, visszakereshető.
A katalóguscédulra ráírják a könyv adatait (bibliográfiai leírás) és feltüntetik rajta azt is, hogy milyen témakörbe tartozik (szakozás).
Ezt követően beosztják a katalóguscédulákat a szerzői betűrendes, a cím szerinti és az ETO szerinti szakkatalógusba.
Mivel az ETO rendszerében az olvasók nehezen igazodnak el, újabban inkább tárgyszókatalógust építenek az ETO szerinti szakkatalógus helyett. A tárgyszó a mű tartalmát kifejező szó vagy szókapcsolat. Egy könyvet általában több tárgyszó szerint is besorolnak. A tárgyszókatalógus a tárgyszavak betűrendjében tartalmazza a katalóguscédulákat. Tárgyszavak segítségével lehet keresni az iskolai könyvtárunk elektronikus katalógusában is.
A katalóguscédulán szereplő adatcsoportok: bibliográfiai adatok, a mű tartalmára utaló adatok, lelőhelyadatok, az adott példányra vonatkozó leltári adatok .
024                                                                                                               
H 79
Homor Tivadar
    Az információ és az ember /Homor Tivadar, Mészáros Antal .- Szeged : Mozaik, 1999. 144 p. : ill., 24 cm. ragasztott: 910,- Ft
   Bibliogr. : p. 135-141.
   ISBN 963 697 222 2                                
könyv- és könyvtártörténet, könyvtárhasználat, ksmeretszerzési eszközök, módszerek, 371.6 : 024
Egy könyvtár katalógusainak minimum követelményként válasz kell adniuk arra a kérdésre, hogy:
- egy meghatározott dokumentum elérhető-e a könyvtárban?
- egy szerzőnek mely művei férhetők hozzá a könyvtárban?
- egy témával kapcsolatban a könyvtár milyen dokumentumokat tud nyújtani?
További visszakeresési szempontok lehetnek még : illusztrátorok, fordítók neve, alcímek, eredeti címek, címek szavai, stb.
· Számítógépes katalógus
 
A hagyományos, egymást kiegészítő (szerző, cím, téma szerinti) cédulakatalógusokat fokozatosan felváltja az egyetlen adatbázisra alapozott, közvetlen hozzáférésű elektronikus katalógus: az OPAC ( online public acess catalog = hálózaton nyilvánosan elérhető katalógus ).
Az adatbázis egy rekordja a katalóguscédulának felel meg. 
A könyvtári rekord adatmezőkből áll, melyek szabványok szerint tartalmazzák a művek adatait. A legfontosabb adatmezők a következők:
- szerző(k),
- cím,
- kiadási hely,
- kiadó,
- kiadási év,
- tárgyszavak,
- raktári jelzet.
(A nemzetközileg egységesített rekordformátum több 100 különféle mezőt tartalmazhat! )
A legújabb elektronikus katalógusokban a keresés egy űrlap kitöltésével történik. Az űrlap szerző, cím és téma szerinti keresést tesz lehetővé.
Ha bizonytalanok vagyunk a keresett adatokban, akkor használhatjuk a katalógus adatbázis-kezelő rendszere által készített indexet[3].
· A keresés történhet teljes szóra, vagy annak egy részére (csonkolt keresés).
· Több fogalom (szó) együttes keresése esetén a fogalmakat megfelelő operátorokkal logikai kapcsolatba kell hoznunk. Logikai operátorok: ÉS, VAGY, NEM.
Ezekkel csökkenthetjük, vagy növelhetjük a találatok számát.
Mivel az elektronikus katalógusok a raktározási és forgalmazási nyilvántartásokhoz is kapcsolódnak alkalmasak arra, hogy az adott könyvtári dokumentum státusát is jelezzék: pl. kézikönyvtárban, feldolgozás alatt, kölcsönzésben stb.
Az elektronikus katalógus előnyei a cédulakatalógussal szemben:
- sokkal gyorsabb, kényelmesebb a használata,
- nagyon sok szempont szerint visszakereshetők a dokumentumok,
- a találati halmaz különböző szempontok szerint rendezhető,
- szerkeszthető, nyomtatható.
Az elektronikus katalógusokat gyakran összekapcsolják nagy országos adatbázisokkal, így lehetővé teszik a könyvtártól független irodalomkutatást is.
Iskolai könyvtárunk a Szirén integrált könyvtárkezelő rendszert használja. Elektronikus katalógusunkban minden könyvtári dokumentum visszakereshető. Rendelkezünk a Szirén adatbázissal is, melyben a Magyarországon 1976-tól napjainkig megjelent könyvek adataira lehet keresni.
 
Bibliográfia
A görög eredetű szó magyar fordításban könyvészetet jelent és a könyvtártudománynak egy területét értjük alatta.
Jelenti még egy téma irodalmának, az írásművek egy csoportjának valamilyen rendben felsorolt jegyzékét is, ilyen pl. a tankönyvek végén található ajánlott irodalom.
A bibliográfiák abban segítenek bennünket, hogy egy-egy témában jobban el tudjunk mélyedni, anélkül, hogy magunknak kellene megkeresni a legfontosabb, témához tartozó olvasnivalókat.
Fontos különbség a katalógus és a bibliográfia között, hogy ez utóbbi nem korlátozódik egyetlen könyvtár állományára. (A katalógus csak az adott könyvtárban megtalálható dokumentumok adatait teszi hozzáférhetővé.)
A bibliográfia típusai
· Formája szerint:
         - önálló, mikor egy teljes füzet vagy könyv csak bibliográfiai leírásokat közöl. pl. Verselemzések bibliográfiája, Magyar Nemzeti Bibliográfia.
         - rejtett, amikor egy könyvben a fejezetek végén vagy a lexikon szócikkeinek végén találunk irodalomajánlást.
A nagy önálló bibliográfiák pl. a Magyar Nemzeti Bibliográfia elektronikusan is elérhetők: http://mnb.oszk.hu/
· Időhatára szerint: jelenleg is megjelenő (kurrens) vagy visszatekintő, lezárt lehet.
· Témája szerint: általános, mindenre kiterjedő, mint a Magyar Nemzeti Bibliográfia vagy egy tudományterület irodalmát összegyűjtő szakbibliográfia, pl.: A mentálhigiéné bibliográfiája.
· A feldolgozott irodalom mennyisége szerint teljes vagy válogatott lehet.
A válogatott bibliográfia speciális formája az ajánló bibliográfia, amely egy adott témára, személyre , történelmi időszakra, stb. vonatkozó, viszonylag könnyen hozzáférhető irodalmat gyűjti össze.
 
Bibliográfiai adat
Bibliográfiai adaton a dokumentum  egyértelmű azonosításához  szükséges adatok összességét értjük. Az adatokat az alábbi szabványos sorrendben, az írásjeleket is pontosan használva kell leírni.
Egy dolgozat végén is így kell feltüntetni a felhasznált irodalmat!
 
Könyv esetén:
Szerző(k): Cím. A kiadás helye. A kiadó neve, A kiadás éve. A kötet oldalszáma.
Pl. Könyves Kornélia: Olvasni jó! Bp. Gondolat Kiadó, 2010. 115 p.
 
Folyóiratcikk esetén:
Szerző(k): Cím. In: A folyóirat neve. A kiadás éve, száma. A cikk oldalszáma.
Pl. Kiss András: Környezetünk védelmében. In: A természet világa. 2010. 10. sz. 70-75. p.
 
Elektronikus dokumentum esetén:
Szerző(k): Cím. In: Pontos webcím
pl. Madas Edit-Monok István: A könyvkultúra Magyarországon a kezdetektől 1730-ig. In:http://mek.oszk.hu/01600/01613/index.phtml
A bibliográfia szerkezete
A bibliográfia szerkezetén az adatok elrendezésének módját értjük. Leggyakoribb a szerzők neve szerinti betűrendes, a téma és az idő szerinti elrendezés.
 Egy dolgozat vagy egy előadás elkészítéséhez felhasznált irodalmat (forrásokat) kötelező pontosan és visszakereshetően közölni!
Aki ezt nem teszi az plagizál, vagyis mások szellemi alkotását eltulajdonítja.
 
Felhasznált és ajánlott irodalom
Buda Attila: Könyvtári ismeretek kisszótára. Bp., Korona, 2000. 292 p.
Farkas Csaba: Informatikai ismeretek az 5-8. évfolyam részére. Bp. JOS, 2009. 224 p.
Homor Tivadar-Mészáros Antal: Az információ és az ember. Könyvtárhasználati ismeretek 13-18 éves tanulók számára. Szeged Mozaik, 1999. 143 p.
Rozgonyi-Borus Ferenc-Kokas Károly: Informatika az általános iskola 5-8. osztályos tanulói számára. Számítástechnika és könyvtárhasználat. Szeged Mozaik, 2003. 165-189 p.

[1] Gróf Széchényi Ferenc magánkönyvtárának a „közhaszon” számára történő felajánlásával 1802-ben vetette meg a magyar nemzeti könyvtár alapját.
[2] Kolofon = a könyv utolsó lapján található záradék, amely a kiadvány kiadására és nyomdai előállítására vonatkozó lényeges adatokat tartalmazza.
[3] Latin eredetű szó, jelentése: mutató, jelző. A számítógépes adatrögzítésben betűrendes tárgy, név, hely, cím, szó stb. mutatót értenek alatta.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Top
Skip to content